Kezdjük onnan, hogy hogyan is állnak a spanyolok a paprika-kérdéshez. Rengetegféle paprikát találunk a piacok és áruházak kínálatában, mint például a pimiento del piquillo, amely Navarra tartományban a legelterjedtebb és eredetvédett, sokszor töltve készítik. Konzervként nem hiányozhat a spanyol háziasszonyok spájzából. Ott van még a ñora és a pimiento choricero (azaz "kolbászoló", kolbászhoz való paprika), mindkettőt szárított formában találjuk meg a boltok polcain. A ñora kicsi és kerek, míg a pimiento choricero hosszúkás, de telt formájú, mindkettő édes. És akkor még csak a piros színűeket vettük sorra. 

Egyfajta paprika van, amelyet a spanyolok egyáltalán nem tudnak elfogadni: a nyers. A munkatársaim még mindig elképedt arccal néznek rám, ha nyers paprikát teszek a salátámba, és riadtan kérdezik, hogy ugye csak nem nyersen akarom megenni? 

A sült paprika viszont nemzeti kedvenc, legyen az pici zöld (pimiento del padrón) sópehellyel meghintve, vagy mai receptem főszereplője, a pimiento morrón, amelyből sütés után finom salátát készíthetünk. A pimiento morrón egy húsos, édes paprikafajta, amely viszonylag kemény héjjal rendelkezik. Hasonlósága miatt készítsétek piros kaliforniai paprikával, az eredmény szuper.

Hozzávalók:

1 kg paprika

hagyma

főtt tojás

olívabogyó

kapribogyó

konzerv tonhaltörzs

olívaolaj

só

Elkészítés:

Nagyon fontos, hogy megőrizzük a paprikából kicsapódó leveket sütés során, így első lépésként kibélelünk egy tepsit alufóliával. A paprikákat egy rétegben kiterítjük a tepsire, kevés olívaolajjal megkenjük őket. Én általában ezt kézzel csinálom, szépen körbeolajozom a paprikát, mintha masszírozni akarnám. Természetesen egy szilikonecsettel is el lehet érni ugyanezt. Sóval meghintjük, majd egy óráig 200°-on sütjük. Félidőben egy csipesz segítségével megfordítjuk a paprikákat. Ne ijedjünk meg a feketés színtől, a paprika héját nem fogjuk felhasználni.

Miután a paprikát kivettük a sütőből, egy konyharuhával letakarjuk és megvárjuk, míg kihűl annyira, hogy le tudjuk húzni a héját. Itt fontos a paprika fajtája: minél húsosabb, keményebb héjú paprikát választunk, annál könnyebb lesz kibújtatni a héjából. A paprikát szeletekre szaggatjuk, a szeleteket a tálaló edénybe fektetjük szorosan egymás mellé. Az alufólia és egy szűrő segítségével ráöntjük a levét (így könnyedén megszabadulunk a magoktól is).

Ha nagyon sok levet eresztett, egy lábasban egy csipet cukorral forralhatunk egyet rajta, amíg elpárolog egy része. 

Innentől kezdve gyerekjáték, ízlés szerint kombinálhatjuk a paprikát bármivel.

Az én kedvenc variációm szerint apróra szeleteljük a hagymát, a tojást cikkelyekre vágjuk. Olívaolajjal meglocsoljuk a paprikát, rászórjuk a hagymát, a tojással díszítjük. Mehet rá a kapri-, és az olajbogyó, majd végül a tonhaldarabok.

Köretnek, húsok mellé is nagyszerű, de önmagában is megállja helyét. Bátran kísérletezhettek más kombinációkkal is, létezik kecskesajtos változat, sőt, még mangóval is nagyszerűen párosítható.