Kezdjük onnan, hogy hogyan is állnak a spanyolok a paprika-kérdéshez. Rengetegféle paprikát találunk a piacok és áruházak kínálatában, mint például a pimiento del piquillo, amely Navarra tartományban a legelterjedtebb és eredetvédett, sokszor töltve készítik. Konzervként nem hiányozhat a spanyol háziasszonyok spájzából. Ott van még a ñora és a pimiento choricero (azaz "kolbászoló", kolbászhoz való paprika), mindkettőt szárított formában találjuk meg a boltok polcain. A ñora kicsi és kerek, míg a pimiento choricero hosszúkás, de telt formájú, mindkettő édes. És akkor még csak a piros színűeket vettük sorra. 

Egyfajta paprika van, amelyet a spanyolok egyáltalán nem tudnak elfogadni: a nyers. A munkatársaim még mindig elképedt arccal néznek rám, ha nyers paprikát teszek a salátámba, és riadtan kérdezik, hogy ugye csak nem nyersen akarom megenni? 

A sült paprika viszont nemzeti kedvenc, legyen az pici zöld (pimiento del padrón) sópehellyel meghintve, vagy mai receptem főszereplője, a pimiento morrón, amelyből sütés után finom salátát készíthetünk. A pimiento morrón egy húsos, édes paprikafajta, amely viszonylag kemény héjjal rendelkezik. Hasonlósága miatt készítsétek piros kaliforniai paprikával, az eredmény szuper.

Végre itt a tökszezon. Szeretnétek gyorsan egy finom és egészséges levest az asztalra varázsolni? Ez az igazán tökéletes választás. Ezt a gyönyörű sütőtököt egy nagyon kedves idős házaspártól kaptam ajándékba.. Csodaszép színe van, és nincs szükség tejszínre ahhoz, hogy igazán krémes állagú leves legyen belőle. 

Felejtsük el a borongós vasárnapot, mert itt jön egy igazi ízbomba! Pár egyszerű hozzávalóval és kevés munkával nemcsak a saját, de a család kedvét is feldobhatjuk egy szomorkás délutánon.

"Preñados" vagy "Preñaitos", azaz töltött kenyérszerű falatkák, amelyek közepén egy meglepetés kolbász vagy hurkafalatkával találkozunk. Én ehhez a recepthez egy picit csípős grillkolbászt választottam, de kolbász helyett használhatunk hurkát is.

Kezdjük ott, hogy szósznak hívni a pepitoriát, az minden, csak nem valósághű. A "pepitoria" egy olyan szósz, ami főleg szárnyasokat kísér, a főszereplők pedig a főtt tojássárga és a mandula. A párom szerint ezt kötelező tunkolni. Esős napokon igazi "comfort food". Az igazán jó ebben a receptben, hogy képtelenség elrontani, álljatok neki bátran már holnap. 

Lássuk, hogy kerül az asztalra ez az étel.

A padlizsán karamellizált íze ellenállhatatlan. Ez az étel tökéletes húsok mellé kísérőnek, de önmagában is megállja helyét.

Az eredeti paradicsom gazpacho egy jó adag fokhagymát tartalmaz, de gyümölcsből készülő testvéréhez csak egy fokhagymát fogunk használni. A fokhagyma-barack kombináció nekem elsőre nagyon furcsán hangzott, de elég volt egy kanállal megkóstolnom ahhoz, hogy igazi nyári kedvencemmé váljon. Ráadásul pillanatok alatt össze tudom dobni. Az ecet és a fokhagyma kiemeli a gyümölcs friss ízét, forró napokra ajánlom. Mindenképp hűtést kíván fogyasztás előtt.

A tőkehal egy egészen mostohán kezelt halfajta, pedig rengeteg mindennel párosítható és igazán vagány ízkombinációkat is elbír. Nekem is kellett legalább öt év, hogy megbarátkozzak vele, hiszen csak a rémisztő "tőkehalmáj-olaj" nevű orvosságról ismertem. Kisgyerekként a tőkehal említése is elég volt ahhoz, hogy kirázzon a hideg. De eljött a napja, amikor egy bárban, sörözés közben, ezt a tapast kínálták a sör mellé. Fenntartásokat félretéve kóstoltam meg, és nagyon meglepődtem. Kívül aranybarna, belül puha, levegős, nagyon finom.

A tésztát percek alatt össze lehet dobni, vagy akár előző este és a sütésig a hűtőben tartani. A tőkehal lehet friss, mint ahogy én készítettem, sózott (ez esetben először sótalanítani kell: három az egyhez arányban egy edénybe tesszük a vizet és a tőkehalat, majd másfél napig a hűtőben tároljuk felhasználás előtt, a vizet legalább négyszer cseréljük ez idő alatt), vagy akár mélyhűtött is (ez esetben én először megfőzöm egy répa és egy zeller kíséretében, majd ezután szedem apróra).